az Ur neve

Elerkezett az ido, szembe kellett neznem vegre a nyilvanvalo tennyel, hogy egy elmeszocialis otthon, mas neven tebolyda, mas neven bolondokhaza, mas neven orulde, duhongo, vigyorgo, vicces- vagy dilihaz, ertelmi fogyatekosok es pszichiatriai betegek otthona, szoval ez minden, csak nem otthon. Mar vagy hat honapja dolgoztam a Bekeliget"e; nevu allami fenntartasu intezet villa- es kastelyepuleteinek odon falai kozott, amikor egy csapasra megvilagosodtam, hogy a letesitmeny mukodesenek egyetlen kizarolagos oka es celja az elkulonites, mas megkozelitesben, az elidegenites. Mert barmennyire is igyekezzenek baratsagos es csaladias legkort teremteni giccses tajkepek gyenge reprodukcioival, olcso porcelanfigurakkal es tajidegen gepi teritokkel diszitve a kortermeket, az otthonossagnak meg a latszata is hiu abrand marad mindaddig, amig a lakoknak idejuk nagy reszet a termeszetes lakokornyezetuktol tavol kell eltolteniuk, mesterseges, ellenorzott keretek kozott, a szabadsag es az autonomia legelemibb erzesetol is megfosztva. Ennek megvaltoztatasa azonban (s ebben evszazadok, evezredek ota teljes az egyetertes) pont azok szamara jelentene vallalhatatlanul nagy kockazatot, akik biztos tavolban szeretnenek tudni minden serultet, beteget es nyomorultat. Egy szoval mindenkit, aki mar a puszta letezesevel is azzal szembesitheti oket, hogy az ember felelossege a cselekves lehetosegein tul a masik teljes elfogadasaig terjed.