Promontor

1993 novemberében járunk. Füredi László, a huszonnyolc éves újságíró különös örökségre tesz szert: egykori nagybátyja budafoki házának mélyén egy emlékiratra bukkan. A végrendelet szerint még abban az évben emlékkönyvként ki kell adnia. A memoár egy része azonban elveszett, néhány év feljegyzéseit elfújta az idő. Ekkor szívesen fogadja barátja segítségét, hogy együtt barangolják be a régi Budapest macskaköves utcáit, ahol ők sohasem járhattak, hiszen nem is éltek még. A "véletlen" ötven évvel röpíti vissza őket a múltba. Élmények áradata zuhan rájuk, látják, érzékelik, megélik, felfedezik az ódon naplóból eltűnt időt. Két hét ajándékot is kapnak a sorstól, megtapasztalva, milyen nagy kincs is a földi idő. Egy kedves, jó szándékú tizenkét éves kislány is melléjük szegődik a múltbéli utazáson. Egy hajléktalan pedig velük együtt zuhan vissza a már nem létező időbe, s ez némi bonyodalmat sző. Lacinak és barátainak be kell illeszkedniük a negyvenes évek magyar mindennapjaiba. Ám óvatosan, nehogy lelepleződjön titkuk, hogy a jövőből érkeztek. A végén persze minden visszatér megszokott medrébe. Illetve majdnem minden...